EMMA - Elfeledett Magyar Műemlékekért Alapítvány

Nagyon szeretjük a román stílusú templomokat, ezért már évek óta járjuk az országot és élvezzük-csodáljuk a szépségeket. Sajnos elsősorban csak templomokat, mert nem-igen maradt fönn más épület az Árpád-korból, legfeljebb még várak, amelyeket az idők során sokszor átépítettek. Arról nem is beszélve, hogy turisztikai érdekességként sok várban kiépítették (renoválták?) a kínzókamrákat, viaszhóhérokkal „díszítve” azokat. Ez pedig nem EMMA korú kislányoknak való látványosság.
Persze nemcsak a román stílusú templomokat, hanem a koragótikát is szeretjük. No meg a régi temetőket, igen régi sírokkal, a szép tájakat, a kedves embereket, a repülni tanuló gólyafiakat.
No meg csodáljuk azt is, hogy mennyire nem vigyázunk épített emlékeinkre, már úgy társadalmilag. A romok szépen romlanak, a környezetet hulladéklerakónak használják. A temetők szétdúlva, szeméthegyek között megbújva. De nem tudnak eléggé elbújni, hiába nőnek bennük a fák az égig, lopkodják, rongálják, piszkolják őket tovább. A lelkesedés nagy márványtáblán örökíti meg az ott szolgált lelkipásztor emlékét, de még kis táblák sem mutatják, hol található a látnivaló, és a bejutás lehetősége is a legtöbb esetben csak hosszas nyomozással deríthető ki.

Meg azt is csodáljuk, hogy a helyi önkormányzatok, az országos „illetékes” szervek, néha-néha a média sírdogál(nak), hogy belföldi turizmus, óh!, külföldiek idecsábítása, ah!, mért nem jönnek, lubickolnak a honi / a magyar gyönyörökben?!

Mi is hadd kérdezzünk: mért nem jutnak el síró-rívó honfitársaink a tettekig? Mutassuk meg ezeket a szépségeket, hívjunk ide-oda mindenkit, akinek csak föl tudjuk kelteni az érdeklődését, óvjuk az értékeket! Óvjuk, mert a miénk, mert már a saját kölykeink se fognak tudni örülni nekik, mert szégyen az egész. Az ő gyerekeik meg már meg se találják némelyiket, mert addigra széthordják, szétrúgják, tönkreteszik, megsemmisítik azokat.

Tudjuk, a műemlékvédelem pénzbe kerül, nem is kevésbe, és huh, de sokat költünk is rá! Igen, költünk. Hogy sokat vagy nem – a pénztárcánk szerint igen, a szükség szerint nem. De (megint csak) „úgy társadalmilag” nem igazán teszünk semmit. A műemlékek meg szépen elfeledve porlanak és fulladnak bele a szemétbe és a homályba.
No de akkor, hogy ne csak a szánk járjon: kiváltunk a sírók-rívók tömegéből (?), és megszületett EMMA. És (még) bízunk töretlen fejlődésében, naiv és gyermeki hitében.